Előszó
A cikk azért jött létre, hogy tisztázzuk a festő szakmai bútorfestés és a hobbi-bútorfestés közti különbségeket és tévhiteket. Sokszor a hobbi-bútorfestésben jártasabb emberek kőbevésett szabályokat, tanácsokat adnak a kevésbé hozzáértőknek, és sokszor ezek a tanácsok hibásak. Mielőtt nekiállunk a bútorfestéseknek, tájékozódjunk a technológiákról! Ha szakmailag jól szeretnénk csinálni, akkor kövessük a szakmai előírásokat, technológiákat, bevált módszereket! Ha csak időtakarékosan kreatívkodni akarunk, akkor kövessük akár az Annie Sloan-féle festési módszereket, ami a festékük gyártástechnológiájából adódóan többnyire nem igényel komolyabb előkészítést: zsírtalanítási, csiszolási, gittelési munkákat. Ezek a krétafestékek direkt olyanoknak lettek készítve, akik amatőrök, tehát amúgy sem tudnak különbséget tenni a vízbázisú és oldószeres festékek közt, nem tudják rendesen eloszlatni a felületen a festéket, nem tudnak gittelni, stb. Tehát itt nem is a szakmaiság, hanem a nevéből fakadó hobbi-festés a lényeg, az örömből alkotás, kreatívkodás különböző technikákkal, és nem az a lényege, hogy szakmailag mennyire van jól megcsiszolva, kigittelve a bútor. Viszont ha valaki sok bútort készített el ilyen módon, azt kérjük, ne viselkedjen úgy, mintha festő szakember lenne, és ne terjesszen széles körben téves információkat az amatőr hobbifestők körében.
Egy régi bútor átfestése első pillantásra egyszerű munkának tűnik. Fogunk egy ecsetet, választunk egy színt, felkenjük a festéket, és kész. A közösségi médiában rengeteg látványos bútorátalakítással találkozhatunk, a bútorfestés köré pedig Magyarországon is komoly hobbi-közösség épült.
Ezzel önmagában nincs semmi probléma. Egy régi komód, kisszekrény vagy más megunt bútor kreatív átalakítása jó hobbi lehet, és egy dekorációs festékrendszerrel valóban látványos eredmény érhető el.
A gond ott kezdődik, amikor a hobbibútor-festés saját szabályai, kifejezései és közösségi beidegződései festő-mázoló szakmai szabályként kezdenek terjedni.
A kettő ugyanis nem ugyanaz.
Egy krétafestékkel gyorsan átalakított komód és egy hagyományos festő-mázoló technológiával felújított fa bútor más szemléletből indul ki. Más lehet az előkészítés, más a rétegrend, más lehet a kívánt felület, és még a használt szakkifejezések sem mindig egyeznek.
Ebben a cikkben ezért nem azt szeretnénk eldönteni, hogy a krétafesték „jó” vagy „rossz”. Inkább rendbe tesszük a fogalmakat, bemutatjuk a dekorációs technikákat, és elmondjuk, hogyan közelít egy bútor festéséhez egy festő-mázoló szakember.
Bútorfestés és bútorfelújítás – nem feltétlenül ugyanaz
A bútorfestés szó alatt ma nagyon sokféle munkát értenek.
Lehet egy megunt éjjeliszekrény kreatív átfestése, egy régi komód rusztikus antikolása, stencil készítése, egy laminált konyhabútor színének megváltoztatása, de jelentheti egy régi fa bútor hagyományos mázolási technológiával történő teljes felújítását is.
Ezek között hatalmas különbségek vannak.
A dekorációs bútorfestésnél gyakran maga a látványos változás a cél. Nem feltétlenül akarunk tökéletesen sima, hibátlan, klasszikus mázolt felületet. Az ecsetnyom, a visszacsiszolt él, a repedezettség vagy az egyenetlen színhatás akár a dekoráció része is lehet.
Egy festő-mázoló hagyományos megközelítése ezzel szemben elsősorban a felület állapotából indul ki. Megnézzük, milyen állapotban van a bútor, hogyan tapad a régi bevonat, milyen hibák vannak benne, milyen anyagból készült, majd ehhez választjuk meg az előkészítést és a bevonatrendszert.
Ez nem jelenti azt, hogy az egyik feltétlenül jobb a másiknál.
Más a cél.
A problémák jelentős része abból keletkezik, amikor a két világ technológiáját összekeverjük.
Nem minden bútor fa
Ez az egyik első dolog, amit érdemes tisztázni.
A köznyelvben hajlamosak vagyunk minden szekrényt, asztalt és komódot egyszerűen „fa bútornak” nevezni, pedig a modern bútorok jelentős része nem tömörfából készül.
Festés előtt különbséget kell tenni például:
- tömörfa bútor;
- furnérozott bútor;
- korábban mázolt fa;
- lakkozott fa;
- MDF;
- laminált vagy melaminbevonatú forgácslap;
- fóliázott MDF;
- magasfényű műanyag vagy akril jellegű bútorfront között.
Ezek felületi tulajdonságai és festhetősége nagyon különböző.
Egy régi, vastag anyagú tömörfa szekrény teljesen más világ, mint egy préselt forgácslapból készült, laminált konyhabútorajtó.
Attól, hogy mindkettőt bútornak hívjuk, még nem ugyanazzal a technológiával kell hozzányúlni.
Minden bútort érdemes lefesteni?
Nem.
Festék vásárlása előtt először azt érdemes eldönteni, hogy a bútor egyáltalán alkalmas-e az átfestésre.
Egy jó állapotú tömörfa vagy egy jó állapotú furnérozott bútor sok esetben szépen felújítható. Más a helyzet azonban egy olyan bútorlappal, amely nedvességet kapott, felduzzadt, mállik vagy szétesik.
Ugyanez igaz a fóliázott MDF-frontokra. Ha maga a fólia válik el az alapanyagtól, akkor hiába készítünk szép festékbevonatot a fólia tetejére: a festék együtt fog leválni az alatta levő réteggel.
Ilyenkor nem elsősorban festési problémával állunk szemben.
Régi, értékes bútor esetében pedig azt is érdemes megfontolni, hogy az átfestéssel nem teszünk-e nagyobb kárt, mint hasznot. Egy régi tömörfa bútor eredeti állapotának helyreállítása sokszor értékesebb, mint az, ha egyszerűen lefestjük az aktuálisan divatos színre, vagy kidekoráljuk különböző technikával.
Felület-előkészítés festő-mázoló szemmel
Ha hagyományos festő-mázoló technológiával dolgozunk, a jó végeredmény jelentős része már a festékesdoboz kinyitása előtt eldől.
A régi festők sem véletlenül töltöttek rengeteg időt csiszolással, javítással és előkészítéssel.
A szakmai szemlélet nagyjából:
állapotvizsgálat → csiszolás → portalanítás → hibajavítás → ismételt csiszolás és portalanítás → alapozás szükséges rétegszámban → festékrétegek közötti előkészítés → fedőréteg.
A pontos technológia természetesen függ az alapfelülettől és a választott festékrendszertől, nagy különbség van zománcozott, lazúrozott, lakkozott bútorok között.
A magyar festő-mázoló szakmai oktatási anyagokban is megjelenik a fa felületeknél a rétegek közötti csiszolás és portalanítás; a hagyományos mázolási rendszerhez az előkészítés, tapaszolás, alapozás és fedőbevonat készítése egyaránt hozzátartozik.
A „zsírtalanítás” kérdése
A bútorfestős közösségekben néha úgy esik szó a zsírtalanításról, mintha minden bútorfestés nulladik, megkerülhetetlen parancsolata volna.
A szakmai gyakorlat ennél jóval másabb. A zsírtalanítás, tisztítás, az függ a szennyeződés mértékétől.
Egy normál állapotú, régi mázolt fa bútor esetében, amelyet egyébként is rendesen átcsiszolunk, teljesen felesleges külön, valamiféle rituális zsírtalanítást végezni csak azért, mert „így írták a csoportban.”
Ha viszont a bútor ténylegesen zsíros, olajos, penészes, vagy hosszú évek szennyeződése van rajta, akkor természetesen először meg kell tisztítani.
Különösen igaz ez például olyan konyhabútorra, amelyet hosszú időn keresztül nem takarítottak megfelelően, és zsíros porréteg rakódott rá.
A tisztítás módját ilyenkor a felület határozza meg. Használható megfelelő tisztítószer, bizonyos bevonatoknál oldószeres tisztítás is szóba jöhet; a lényeg az, hogy ne egyetlen univerzális receptet alkalmazzunk mindenre.
És itt válik különösen érdekessé a hobbi-bútorfestő közösségekben kialakult szabályrendszer.
Annie Sloan brit dekorfestési szakértő és festékfejlesztő, aki 1990-ben megalkotta a Chalk Paint™ nevű dekorációs bútorfestéket. A ma ismert krétafestékes bútorfestési irányzat egyik meghatározó alakja, és az általa létrehozott rendszer nagy szerepet játszott abban, hogy a minimális előkészítéssel végezhető kreatív bútorátalakítás világszerte elterjedjen.
Az Annie Sloan saját hivatalos technológiája ugyanis nem ír elő minden bútorra kötelező, külön zsírtalanítási műveletet. A gyártó általánosan nedves ruhás tisztítást említ, makacs zsírnál meleg szappanos vizet, miközben kifejezetten kerülendőnek tartja az erős vegyszereket. Sőt, a márka egyik hivatalos előkészítési útmutatója szerint Annie Sloan maga sokszor még külön tisztítás nélkül is nekikezd a festésnek.
Vagyis érdekes módon maga a krétafesték gyártója kevésbé dogmatikus ebben, mint néhány internetes bútorfestős tanács.
Csiszolás – milyen szemcseméretet használjunk?
Erre nincs egyetlen olyan válasz, hogy „bútorhoz mindig 180-as papír kell”.
A megfelelő szemcseméret függ:
- a régi bevonat típusától, állapotától;
- attól, mennyi anyagot akarunk eltávolítani;
- attól, hogy előkészítő vagy rétegek közötti csiszolásról van szó;
- valamint a kívánt végeredménytől.
A 80-as papír már nagyon durva. Bútorfestésnél normál esetben ritkán lenne az első választásunk. Ilyen durvaságot inkább olyan munkáknál használunk, ahol komoly anyagleválasztás szükséges – például rossz állapotú fémfelületnél.
Falcsiszolásnál a festők gyakran dolgoznak 100-as, 120-as szemcsemérettel; falcsiszoló zsiráfnál sok esetben 150-es, esetenként 180-as szemcseméret is előkerül.
Bútornál finomabban érdemes gondolkodni.
Egy valódi fa, korábban lazúrozott bútor esetében mi több szemcseméretet is kipróbálnánk, nagyjából 150 és 240 között, és a felület viselkedése alapján választanánk.
Régi zománcozott felületnél hasonlóan a bevonat állapotától és attól függ a választás, mennyire akarjuk visszacsiszolni. Ott is gyakran 150–240 körüli tartományban érdemes próbálkozni.
A kulcsszó itt a próba.
Nem kell rögtön az egész asztallapot végigcsiszolni az első kezünkbe kerülő csiszolópapírral. Egy kevésbé feltűnő részen nézzük meg, mit csinál a választott szemcseméret.
Papír, vászon vagy csiszolószivacs?
Ha sikerül beszerezni, a bútorokhoz sokszor praktikusabb lehet a csiszolóvászon, mint a hagyományos csiszolópapír. Tartósabb, jobban követi a bútor falcait, formáit, és nehezebben szakad.
Finomabb csiszolásoknál, éleken és tagolt bútorfelületeken a csiszolószivacs is kifejezetten jól használható.
Régi műhelyfogás az is, hogy ha a nálunk lévő csiszolópapír valamivel durvább a kívánatosnál, két csiszolópapírt egymáshoz dörzsölve a szemcseméret tompítható, így finomabb hatású csiszolópapírt kapunk, tehát összecsiszoljuk a két csiszolópapírt.
És a 600-as papír?
A 600-as már egészen más kategória.
Komolyabb anyagleválasztásra nem való; nagyon finom felületfinomításnál, polírozásszerű munkánál kerülhet elő.
Érdekesség, hogy Annie Sloan maga is ajánl 600-as vagy ennél finomabb papírt az egyik sima, modern Chalk Paint-felület készítésénél – de nem a régi bevonat érdemi lecsiszolására, hanem a már elkészült festékréteg opcionális, nagyon finom felületfinomítására.
Ez két teljesen eltérő csiszolási művelet. Egy festő a használt, már elkopott csiszolópapírt használná a 600-as papír helyett.
Portalanítás – az egyik legfontosabb munkafázis
Csiszolni nem elég.
A csiszolási port el is kell távolítani.
Poros felületre nem érdemes következő festékréteget felvinni. A visszamaradt por ronthatja a festék tapadását, és még akkor is tönkreteheti az eredményt, ha a bevonat egyébként rajta marad: apró szemcsék kerülnek a festékbe, amitől a kész felület érdes és csúnya lesz.
Egy jó festőnek ezért gyakran van külön porolóecsete.
Ez egy szélesebb ecset, amelyet festésre nem használunk. Csak portalanításra tartjuk.
Ajtótokoknál, ablakpárkányoknál, parkettaszegőknél, és más, partvissal vagy nagyobb kefével nehezen hozzáférhető helyeken meglepően hatékony.
Bútorfestéshez ugyanígy érdemes kiválasztani egy szélesebb ecsetet, és ezt soha nem festésre, kizárólag porolásra használni.
Különösen tagolt felületeknél, bemarásoknál, díszléceknél és sarkoknál működik jól.
A festő-mázoló szakmai oktatási anyag szintén külön említi, hogy a rétegek között csiszolás és portalanítás szükséges.
Hibajavítás: gitt és folyékony fa
A régi bútor általában nem hibátlan.
Karcolások, kisebb mélyedések, ütődések, sérült élek vagy egyéb hibák lehetnek rajta. Ezeket festés előtt érdemes kijavítani.
Festő-mázoló munkánál ehhez megfelelő gittet, fatapaszt vagy folyékony fa jellegű javítóanyagot használunk, a hiba és a felület függvényében.
A javítás azonban nem úgy működik, hogy az anyagot egyszerűen rákenjük a hibára, majd ráfestünk.
A kikeményedett javítóanyagot vissza kell csiszolni a környező felület síkjába, majd ismét portalanítani.
Ha ezt kihagyjuk, a javítás helye a fedőrétegen keresztül is látható maradhat.
Alapozó, közbenső réteg, fedőréteg – tegyük rendbe a fogalmakat
A festő-mázoló szakmai nyelvben a bevonatrendszer rétegeinek van nevük.
Beszélünk például:
- alapozó rétegről;
- közbenső rétegről;
- fedőrétegről vagy fedőbevonatról;
- zománcrétegről;
- lakkrétegről;
- lazúrrétegről;
- viasz- vagy waxrétegről.
A gyakorlatban természetesen azt is mondjuk, hogy:
első réteg, második réteg, harmadik réteg.
Az ország egyes részein hagyományosan még az első sor, második sor, harmadik sor kifejezés is előfordul.
A hivatalos magyar szakmai anyagok a fedőbevonat, illetve „befejező fedőréteg” fogalmat használják, és a szakképesítési dokumentumokban is megjelenik a „színes fedőbevonat készítése”.
Ezzel el is érkeztünk a bútorfestős internet egyik kedvenc kifejezéséhez.
„Lezárás”, „záróréteg”, „waxszal zárom”
A bútorfestős hobbinyelvben elterjedt „lezárás” nem a hagyományos festő-mázoló szaknyelv általános megnevezése az utolsó munkafázisra.
Mit jelent a „lezárás” a bútorfestős csoportokban?
A hobbibútor-festésben ezzel általában azt értik, hogy a krétafesték fölé waxot vagy lakkot visznek fel a felület védelmére.
Festőszakmai szempontból azonban pontosabb a tényleges műveletet megnevezni:
viaszolás, lakkozás, védőbevonat vagy fedőbevonat készítése.
Egy hagyományos zománcfestés utolsó festékrétege pedig fedőréteg, nem „zárás”.
A kifejezés eredete nagy valószínűséggel az angol nyelvű krétafestékes terminológiában keresendő.
Annie Sloan saját angol útmutatója következetesen használja a seal kifejezést arra, amikor a Chalk Paint fölé wax vagy lakk kerül; még külön „How to Seal Chalk Paint” útmutatójuk is van.
Angolul ez teljesen érthető funkcionális megfogalmazás.
A magyar tükörfordításból azonban kialakult a:
„lezárom”, „zárás”, „záróréteg”
szóhasználat, amely aztán a hobbi bútorfestésben szinte önálló technológiai fogalommá vált.
A hagyományos magyar festő-mázoló szaknyelv azonban nem így nevezi általánosan ezeket a rétegeket.
Ha elkészítjük a végső zománcréteget, fedőréteget készítünk.
A viasz felhordása természetesen nem lesz kevésbé hatékony attól, hogy nem nevezzük lezárásnak.
És nem arról van szó, hogy tilos lenne a bútorfestős közösségnek saját szóhasználatot kialakítania, csak érdemes tudni, hogy a hobbi terminológia és a festő-mázoló szaknyelv nem minden esetben ugyanaz.
Mi a Chalk Paint – krétafesték?
A krétafestékes dekorációs rendszer célját érdemes a saját gyártójától megérteni.
Annie Sloan 1990-ben fejlesztette ki a Chalk Paintet, és saját meghatározása szerint gyorsan és egyszerűen használható dekorációs bútorfestéket akart létrehozni. A rendszer egyik fő értékígérete kifejezetten az, hogy a legtöbb felületen ne kelljen a hagyományos értelemben vett alapozási és csiszolási munkát elvégezni.
A gyártó még laminált és melaminfelületre is alkalmasnak mondja a terméket.
Vagyis fontos megérteni:
a minimális előkészítés itt nem feltétlenül szakmai mulasztás, hanem magának a termékrendszernek az egyik fő tulajdonsága és marketingígérete.
Ez azonban nem ugyanaz a filozófia, ahogy egy festő-mázoló hagyományosan felújít egy régi fafelületet.
Hogyan festenek krétafestékkel?
Az Annie Sloan-féle alapfolyamat meglepően egyszerű:
szükség szerinti tisztítás → első Chalk Paint-réteg → száradás → szükség szerint második réteg → száradás → wax vagy lakk.
A gyártó kezdőknek szánt útmutatója kifejezetten úgy mutatja be a technológiát, hogy nincs hagyományos alapozási és csiszolási munkafolyamat: közvetlenül felviszik a festéket, majd második réteget készítenek.
Ez valóban gyors.
És pontosan ez a rendszer lényege.
Hány réteg krétafesték kell?
Erre maga a gyártó sem ad minden helyzetre ugyanazt a választ.
Az Annie Sloan weboldala szerint általában egy-két réteg elegendő, míg a termékinformáció szerint megfelelő körülmények között akár egyetlen réteg is megfelelő fedést adhat.
Sima, modern felület készítésénél a gyártó két vékony rétegben is bemutatja a munkát.
Vagyis itt sem érdemes olyan szabályokat gyártani, hogy:
„a krétafesték mindig két réteg”.
A rétegszám függ a színtől, az alapfelülettől, a kívánt fedéstől és attól is, milyen dekorációs hatás a cél.
Wax vagy lakk?
A Chalk Paint-rendszerben a festett bútor felületének védelmére jellemzően waxot vagy lakkot használnak.
A gyártó általános bútorfestési útmutatójában a wax a klasszikus megoldás; nagyobb igénybevételű felületeknél, például asztalokon, konyhabútorokon vagy kültéri tárgyaknál erősebb poliakril lakkot ajánl. A lakkot két vékony rétegben is alkalmazzák a nagyobb tartósság érdekében.
A wax dekorációs szerepet is kaphat.
Az átlátszó mellett sötét, fekete vagy fehér waxszal például antikolt, patinás vagy meszelt jellegű hatást készítenek.
Laminált bútor festése – itt már óvatosabbak lennénk
A laminált bútorlap problémája alapvetően más, mint egy régi mázolt valódi fáé.
A laminált felület nem nedvszívó, ezért az egyik legfontosabb kérdés a tapadás.
Itt ténylegesen indokolt a felület alapos megtisztítása is, különösen konyhabútornál.
Ezután nagyon finom csiszolással érdemes a felület tapadási tulajdonságait javítani, tehát kissé mattá, kissé érdesebbé tenni. Nem az a cél, hogy a dekorfelületet szétcsiszoljuk, hanem hogy a teljesen sima felületet megfelelően előkészítsük, hogy a festék jobban tapadjon.
Annie Sloan maga is kivételként kezeli a nagyon fényes laminált felületeket: ezeknél könnyű csiszolást javasol, majd a csiszolási por eltávolítását.
Tehát még a „no sanding” rendszerben sem igaz minden körülmények között, hogy csiszolópapírt soha nem kell elővenni.
Ahol mi festőként fenntartással lennénk, az a hosszú távú igénybevétel.
Attól, hogy egy festék rövid távon megtapad egy laminált felületen, még külön kérdés, hogyan viselkedik éveken keresztül ütés, karcolás, rendszeres törlés és kézzel történő használat mellett.
Egy dekorációs célú kisszekrény és egy naponta húszszor megfogott konyhabútor-front nem azonos terhelést kap.
Konyhabútor festése
A konyhabútor külön kategória.
Itt ténylegesen találkozhatunk:
- zsíros szennyeződéssel;
- főzési gőzzel;
- rendszeres vízterheléssel;
- tisztítószerekkel;
- dörzsöléssel;
- mechanikai sérülésekkel.
Ezért itt teljesen indokolt lehet a festés előtti alapos tisztítás és tényleges zsíroldás.
Pontosan ezért nem szeretjük azt a szabályt, hogy:
„minden bútort zsírtalanítani kell”
de azt sem, hogy:
„soha semmit nem kell megtisztítani, csak fessük le”.
A felület dönti el.
Egy húsz éve nem pucolt, ragacsos konyhaszekrény ajtaját, tetejét természetesen nem kezdjük el úgy csiszolni, hogy a zsíros koszt beledolgozzuk a csiszolóanyagba és a felületbe.
A Dulux Simply Refresh Konyhabútorfesték egy vízbázisú zománcfesték, amelyet a gyártó 2 az 1-ben alapozó- és fedőfestékként forgalmaz. A Dulux kifejezetten ajánlja laminált bútorlapra, MDF-re, lakkozott vagy festett fafelületre és kemény PVC-re is. Két rétegben javasolják felhordani, és külön előnye, hogy olyan felületekre készült, amelyek a konyhában rendszeresen kapnak zsíros szennyeződést és tisztítást.
Stencilezés – a bútorfestés egyik legnépszerűbb dekorációs technikája
A stencil lényegében sablonon keresztül készített minta.
A megfelelő alapszín megszáradása után a stencilt a felületre helyezzük, és festéket hordunk át a sablon nyílásain.
A legfontosabb szabály:
kevés festékkel dolgozzunk.
Ha a henger vagy ecset túl sok festéket vesz fel, az anyag könnyen befolyik a stencil széle alá, és a mintának nem lesz határozott kontúrja.
Stencilhez szivacshengert és stencil-ecsetet egyaránt használhatunk, lényeg, hogy nagyon kevés anyaggal dolgozzunk, nehogy befollyon a sablon alá a festék. Tehát csak érintőlegesen fessünk.
Nagyobb, ismétlődő mintánál a szivacshenger gyors lehet.
Részletesebb motívumnál vagy több szín használatakor a stencil-ecset pontosabb munkát tesz lehetővé.
Többszínű stencil
Nem kötelező egyetlen festékkel kitölteni a mintát.
Egy virágmotívumnál például külön színt kaphat a levél, a virág és más részletek.
Itt különösen fontos, hogy az ecseten kevés festék legyen, és az egyes színek ne folyjanak össze.
Ismétlődő stencil
A stencil egymás mellé helyezésével tapétaszerű vagy csempehatású mintát is lehet készíteni.
Ilyenkor célszerű úgy haladni, hogy a frissen festett mintát a sablonnal ne maszatoljuk el.
Domború stencil – amikor a minta már nem csak festék
A stencil nem feltétlenül sík.
A sablonon keresztül sűrű dekorációs pasztát vagy más textúrát adó anyagot is fel lehet hordani, így kiemelkedő, domború minta készíthető.
Annie Sloan egyik hivatalos technikájában üveggyöngy-gélt kevernek festékkel, és ezt viszik fel stencilen keresztül. Valódi apró üveggyöngyöket tartalmazó átlátszó gélről van szó.
Itt a sablon stabil rögzítése még fontosabb. Ha a stencil elemelkedik a felülettől, az anyag aláfolyik, és elveszik a minta élessége.
Visszacsiszolás – amikor szándékosan „elrontjuk” a friss festést
A hagyományos mázolásban azért csiszolunk, hogy jobb felületet készítsünk a következő rétegnek.
A dekorációs bútorfestésben viszont érdekes szerepcserét kap a csiszolópapír: gyakran éppen a frissen elkészített és megszáradt festékréteget csiszolják vissza azért, hogy kopott hatást keltsen.
Ez az angolul distressing néven ismert technika.
A kétszínű változatnál például:
első szín → második szín → visszacsiszolás → az alsó szín helyenként előbukkan.
Éleken, fogantyúk körül és olyan helyeken érdemes visszacsiszolni, ahol egy valóban régi bútor természetesen is kopna.
Ha jól készítik, meggyőző antikolt hatást lehet vele elérni.
Ha rosszul, akkor egyszerűen úgy néz ki, mintha valaki véletlenszerűen megtámadta volna csiszolópapírral a frissen festett szekrényt.
Szárazecsetes technika
A szárazecsetelésnél a cél éppen az ellenkezője annak, mint egy hagyományos fedőrétegnél.
Nem akarunk teljes fedést.
Az ecset végére nagyon kevés festéket veszünk fel, a felesleget akár külön felületen lehúzzuk, majd a szinte száraz ecsettel könnyedén átdolgozzuk a bútort.
Az alsó szín továbbra is látszik.
Ettől kopott, rusztikus, texturált hatás keletkezik.
Ennél a technikánál nem cél a teljes felület festése; az egyenetlen megjelenés maga a dekoráció.
Ez jó példa arra, hogy mennyire eltérő lehet a minőségi követelmény.
Ami egy hagyományosan mázolt bútoron hibás festés lenne, az egy dekorációs technikánál szándékos vizuális hatás.
Wash – hígított festékkel készített áttetsző hatás
A festék vízzel történő hígításával áttetszőbb dekorációs réteg készíthető.
Ez részben hasonló vizuális logikával működik, mint a lazúros megjelenés: az alsó réteg vagy az alapfelület bizonyos mértékig továbbra is érzékelhető.
A gyártó maga is említi, hogy a Chalk Paint vízzel hígítható és washként használható. Ez lényegében egy szándékosan erősebben hígított festékréteg: normál mázolásnál ezt hibának tekintenénk, itt viszont éppen az a cél, hogy az alatta lévő szín vagy felület részben átüssön.”
A hígított dekorációs réteget ronggyal is lehet visszaszedni vagy strukturálni, amivel felhős, öregített megjelenés készíthető. A domború stencil technikájukban például kifejezetten alkalmaznak festékes wash + rongyos visszaszedés kombinációt.
Ombre és színátmenetek
Az ombre technikánál több árnyalatot nedvesen dolgoznak össze, és fokozatos színátmenetet készítenek.
Itt sem klasszikus mázolási munkáról, hanem egyértelműen dekorációs festésről beszélünk.
Hasonlóan használhatók geometrikus minták, maszkolószalaggal kialakított színmezők, több egymásra épített festékszín vagy különböző patinázási technikák.
Aranyozás és metálhatások
Díszítő bútorfestésnél füstfólia, metálfesték vagy különböző aranyozó anyagok is alkalmazhatók.
Aranyozásnál különösen fontos a megfelelően sima alapfelület, mert a vékony füstfólia alatt a felület hibái még hangsúlyosabbá válhatnak.
Ez megint jól mutatja, hogy még a nagyon „előkészítésmentesnek” hirdetett dekorációs világban is vannak technikák, ahol a felület minősége hirtelen nagyon fontossá válik.
Néhány gyakori bútorfestős tévhit
„Minden bútort kötelező zsírtalanítani.”
Nem.
A bútort akkor kell megfelelően megtisztítani vagy zsírtalanítani, ha ténylegesen szükséges.
Egy zsíros konyhabútort igen.
Egy normál állapotú, később alaposan megcsiszolt régi mázolt fa bútor nem feltétlenül igényel külön „zsírtalanítási ceremóniát”.
Még az Annie Sloan saját technológiája sem ír elő univerzális zsírtalanítást minden bútorhoz.
„Krétafestékhez soha nem kell csiszolni.”
Ez is túlzás.
A termékrendszer egyik fő előnye valóban az, hogy általában nem igényel csiszolást és alapozást. De maga a gyártó javasol csiszolást például nagyon fényes laminált felületeknél, egyenetlen felületnél vagy bizonyos dekorációs technikáknál.
„Minden festés végén le kell zárni.”
Pontatlan megfogalmazás.
A Chalk Paint-rendszerben valóban szükség lehet waxra vagy lakkra a festékréteg védelméhez.
De ettől még a hagyományos magyar festő-mázoló szaknyelvben nem nevezzük minden festés utolsó munkafázisát zárásnak.
Lakkozunk. Viaszolunk. Fedőréteget készítünk. Akkor, ha szükséges.
„Ha megtapadt, akkor tartós.”
A kettő nem ugyanaz.
Az, hogy egy festék az elkészítés után látszólag szépen tapad, még nem mondja meg biztosan, hogyan fog viselkedni több év használat, tisztítás, ütődés, karcolás és nedvesség hatására.
Ez különösen fontos sima laminált és konyhai felületeknél.
„Minden bútor ugyanúgy festhető.”
Nem.
A tömörfa, furnér, MDF, fóliázott MDF és laminált forgácslap teljesen eltérő hordozók.
Festéket nem bútorfajtához, hanem konkrét alapfelülethez és igénybevételhez választunk.
„Minél finomabb csiszolópapír, annál jobb.”
Szintén nem.
A 600-as papír nagyon finom felületfinomításra kiváló lehet, de egy rossz állapotú régi zománcréteg érdemi előkészítésére gyakorlatilag nem ez való.
Ugyanígy egy túl durva papír feleslegesen mély karcokat okozhat a felületen.
A jó szemcseméretet mindig a konkrét munkafázis alapján választjuk.
Krétafesték vagy hagyományos mázolás?
A kettőt szerintünk nem érdemes egymás helyettesítőjeként kezelni. Első pillantásra furcsa lehet: a krétafesték rengeteg előkészítő munkát megpróbál megspórolni.
Ezt nem mi találtuk ki róla. Maga Annie Sloan úgy mutatja be a terméket, mint gyors, egyszerű dekorfestéket, amelyet általában csiszolás és alapozás nélkül lehet felhordani.
Ha valaki hétvégén szeretne egy régi kisszekrényt látványosan átalakítani, ez vonzó tulajdonság.
Ha viszont mi festő-mázolóként egy régi fa bútort úgy szeretnénk felújítani, hogy annak felületét szakmai mázolási munkaként vállaljuk, nem ugyanebből a filozófiából indulunk ki.
Megvizsgáljuk a régi bevonatot.
Csiszolunk.
Portalanítunk.
Kijavítjuk a felületi hibákat.
Újra csiszolunk.
A szükséges rétegrendet az alapfelülethez és a használt bevonathoz választjuk meg, attól függően, hogy zománcozott, lazúrozott, lakkozott felületről van szó.
És csak ezután készítjük el a végső mázolási rétegeket.
A hobbi bútorfestésnek kialakult a saját nyelve – ettől még nem kell összekeverni a szakmával
A bútorfestős közösségekben rengeteg tapasztalat gyűlt össze. Sok ügyes ember dolgozik bennük, és látványos dekorációs munkák készülnek.
Ugyanakkor egy nagy közösségben egy téves vagy pontatlan megfogalmazás is nagyon gyorsan képes „szabállyá” válni.
Valaki leírja.
Tízen átveszik.
Százan ugyanígy mondják.
Néhány év múlva pedig már úgy hangzik, mintha mindig is festőszakmai alaptétel lett volna.
Attól azonban, hogy egy kifejezést egy nagy közösség következetesen használ, még nem feltétlenül válik hagyományos festő-mázoló szakkifejezéssé.
A „lezárás” „záróréteg”- erre tökéletes példa, amitől egy szobafestő-mázoló szakembernek borsódzik a háta.
Most már azt is látjuk, honnan származhatott: az angol "seal" szó teljesen természetes tükörfordításából.
Érthető, hogyan alakult ki.
Csak ettől még egy festő-mázoló továbbra sem „zárja le” a zománcfestést.
Elkészíti a fedőréteget. Elkészül a zománcfestéssel. Lekeni lazúrral.
És a bútor sem marad nyitva, ha ezt így nevezzük.
Összegzés
A bútorfestés sokkal nagyobb terület annál, mint hogy egyszerűen kiválasszunk egy szép színt és ecsettel felkenjük.
Már az első kérdésnél dönteni kell:
miből készült a bútor?
Utána következik:
milyen állapotban van?
Majd:
dekorációs átalakítást szeretnénk, vagy klasszikus, tartós festő-mázoló felújítást?
A krétafestékes technológia létjogosultságát nem vitatjuk. Egy gyors és kifejezetten kreatív dekorációs rendszer, amely köré az elmúlt évtizedekben rengeteg érdekes technika épült: stencil, antikolás, visszacsiszolás, szárazecset, wash, domború minták, waxos patinázás és számos más megoldás.
De nem szabad összekeverni a hagyományos mázolási technológiával.
Mi festőként továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a felület előkészítésének, csiszolásának, javításának és portalanításának.
A megfelelően előkészített felület sokszor többet számít, mint az, hogy milyen divatos név szerepel a festékesdoboz oldalán.