A zománcfestékkel festett fa nyílászárók szépségét nem nagyon kell bemutatni. A fa természetes anyag, egészen más érzetet ad, mint egy műanyag vagy egy préselt, laminált „papír” nyílászáró.
Régebbi épületekben sokkal gyakrabban találkozunk velük, de újabb lakásokban és házakban is előfordulnak, főleg az igényesebb, drágább kivitelezésnél.
Egy teljes vagy részleges lakásfelújításnál azonban komolyan mérlegelni kell, hogy a régi fa ablakokat és ajtókat érdemes-e felújítani, vagy inkább cserére kerüljenek. Erről a lakásfelújítás szervezéséről szóló cikkünkben részletesebben is írtunk.
Ha végül a felújítás mellett döntünk, akkor egy régi gerébtokos ablak, beltéri ajtó vagy bejárati ajtó rendbetétele komoly szakértelmet és rengeteg pepecselős munkát jelenthet.
Természetesen bárki vehet egy ecsetet, néhány liter alapozót és zománcfestéket, majd lefestheti az ajtót. Igényes felújításnál azonban mi nem javasoljuk, hogy a munkát egyszerű házi festésként kezeljük.
Először azt kell eldönteni, milyen minőséget szeretnénk
A munka menetét alapvetően az igényességi mérce határozza meg.
Nem mindegy, hogy a régi festékrétegeket teljesen eltávolítjuk-e, vagy a megfelelően tapadó régi bevonat részben a helyén marad, és javítás, gittelés, csiszolás után kerül rá az új festékrendszer.
A teljes festékeltávolítás önmagában is külön munkafolyamat lehet. Történhet mechanikai úton, illetve bizonyos esetben hővel vagy festékeltávolító anyag használatával is. Régi nyílászáróknál azonban mindig az adott felület állapota dönti el, hogy mire van szükség.
Teljes festékeltávolítás nélkül sem kis munkáról beszélünk.
Csiszolás, kaparás, gittelés
A munka általában csiszolással és kaparással kezdődik.
A teljes festendő felületet átcsiszoljuk, a repedezett, felvált, leváló festékrészeket pedig el kell távolítani. Ezután alaposan portalanítjuk a felületet.
Következhet a gittelés.
A repedéseket, ütődéseket és egyéb felületi hibákat megfelelő javítóanyaggal kell kijavítani. A gyakorlatban használatos lehet például Mestertapasz, illetve bizonyos javításoknál kétkomponensű gitt is.
A gitt száradása után a javított részeket ismét átcsiszoljuk és portalanítjuk.
Ezután újra átnézzük az egész nyílászárót.
Szinte mindig akad még egy kisebb hiba, amit az első körben nem vettünk észre. Ha találunk ilyet, újra gittelünk, majd száradás után ismét csiszolunk.
Ez az a munka, ahol a végeredmény nagy része már a zománcfesték felbontása előtt eldől.
A por a zománcfesték egyik legnagyobb ellensége
Ha igazán szép mázolást szeretnénk készíteni, a nyílászárókat lehetőség szerint külön, előre kitakarított és portalanított helyiségben festjük.
A zománcfesték felületén ugyanis a legkisebb beleszállt porszem is meglátszhat.
Hiába jó a festék és hiába az ügyes a festő, ha közben a helyiségben csiszolnak, vakolatot javítanak vagy folyamatosan száll a por.
Ezért a nyílászárók mázolását érdemes a lakásfelújítás többi munkafázisával is összehangolni.
Alapozás
Ha megfelelően előkészítettük a felületet, következhet az alapozás.
Először általában a falcokat, széleket és nehezebben hozzáférhető részeket készítjük el, majd jöhetnek a nagyobb sík felületek.
Az anyagot egyenletesen kell eloszlatni, nem elég egyszerűen „rákenni” a festéket.
A hagyományos oldószeres alapozóknál hosszabb száradási idővel is számolni kell; a gyakorlatban ez sokszor akár egy nap körüli időt jelenthet. A pontos száradási idő azonban mindig függ az alkalmazott anyagtól, a hőmérséklettől és a körülményektől.
Az alapozás száradása után újra átnézzük a teljes felületet.
Az alapozott ajtón vagy ablakon sok olyan apró hiba válik láthatóvá, amelyet korábban nem vettünk észre. Ha szükséges, újra gittelünk, száradás után csiszolunk és portalanítunk, majd a javított részeket ismét alapozzuk.
Bizonyos esetekben egy további teljes alapozóréteg is indokolt lehet.
Zománcfestés
Ha az alapfelület megfelelő, következhet a zománc, vagyis a végleges festékréteg.
Régi festőfogásként a fehér zománcfestéket nagyon kis mennyiségű feketével is meg szokták törni. Természetesen az anyagot festés előtt alaposan fel kell keverni, hozzá való oldószerrel hígítani.
A zománcfestést hasonló rendszerben végezzük, mint az alapozást: falcok, szélek, majd a nagyobb felületek.
A zománcnál különösen fontos az egyenletes anyagelosztás és a megfelelő munkatempó.
Amikor még lakkállványon festették az ajtót
Régebben az igényesebb ajtólapokat gyakran lakkállványon, fektetve készítették.
Egyik nap elkészült az ajtó egyik oldala, majd száradás után megfordították, és következett a másik.
Ennek komoly előnye volt.
Fektetett helyzetben jóval több anyagot lehetett egyenletesen felvinni az ajtólapra anélkül, hogy a festék megfolyt volna. Így a kész zománcrétegnek, ahogy a szakmában mondták, „volt húsa”.
Szebb, teltebb festékfelületet lehetett kialakítani.
Ma már ezt a technikát ritkábban alkalmazzák, mert rendkívül időigényes, sok helyet foglal, és ennek megfelelően drága is. Gyakoribb, hogy az ajtólapot állítva festik, viszont ilyen helyzetben természetesen kevesebb anyagot lehet egyszerre biztonságosan felvinni.
Ez is jó példa arra, hogy a régi és a mai mázolási technológia között nemcsak az anyagokban, hanem a munkára fordított időben is jelentős különbség van.
Mázolás előtt érdemes üvegessel és asztalossal is beszélni
Régi nyílászáró felújítása előtt nem csak a festés állapotát érdemes megvizsgálni.
Ha törött vagy sérült üveg van az ablakban vagy ajtóban, célszerű előre üvegestől árajánlatot kérni.
Érdemes asztalossal is átnézetni a szerkezetet.
Elsőként azt kell eldönteni, hogy gazdaságosan felújítható-e még a nyílászáró, vagy összességében már jobban járunk a cserével.
Ha marad a régi ajtó vagy ablak, akkor át kell nézni a vasalatokat is:
- zsanérok, pántok;
- ablakzárak;
- kilincsek;
- ajtózárak;
- zárcímek;
- kétszárnyú ajtóknál a tolózárak.
Nem arról van szó, hogy minden régi vasalatot automatikusan ki kell dobni. A jó állapotú, megfelelően működő régi alkatrész sok esetben érték.
A kopott, hibás vagy várhatóan hamarosan cserére szoruló szerkezeteket viszont jobb még a festés előtt rendezni.
Egy 50–60 éves ajtózár cseréje már nem mindig egyszerű
Régi ajtóknál nem ritka, hogy 50–60 éves zárszerkezettel találkozunk.
Bizonyos régi méretű zárakból ma már nem kapható pontosan ugyanaz a kivitel. Előfordul, hogy csak más típusú, hasonló méretű szerkezet áll rendelkezésre.
Ilyenkor az új zár beépítéséhez már komolyabb asztalosmunka is szükséges lehet.
Pont ezért nem szerencsés, ha a gyönyörűen felújított ajtón egy év múlva derül ki, hogy a régi zár tönkrement, és az ajtólapon és ajtótokon komoly átalakítások szükségesek, az új zár és a zárfogadó miatt.
A vasalatok cseréjét ezért célszerű a mázolási munkával összehangolni.
Amit lehet, festés előtt vagy közben kiszerelünk, majd a mázolás befejeztével kerül vissza.
Nem mindig egyszerű összekombinálni a folyamatot, de sokkal szebb végeredményt lehet vele elérni.
A zárszerkezetet se fessük össze
Ajtó- és ablakmázolásnál arra is figyelni kell, hogy a festék ne folyjon bele a zárszerkezetbe.
Ha festék kerül a csapdanyelvhez vagy a zárnyelvhez, a szerkezet működése is romolhat, szélsőséges esetben meghibásodhat.
Esztétikailag sem szép, amikor az új zárszerkezet előlapja vagy az új kilincs akár csak minimálisan is festékes.
Ragasztószalaggal sok mindent meg lehet védeni, de még gondos leragasztás mellett is előfordulhat, hogy az anyag befolyik a szalag alá.
Ezért ahol megoldható, az új szerelvényeket célszerűbb a festés után felszerelni.
Vizes vagy oldószeres festék?
Ma már vízbázisú és oldószeres alapozó- és zománcfestékekből is nagy választék áll rendelkezésre.
Mi a hagyományos nyílászáró-mázolási munkáknál továbbra is szeretjük az oldószeres rendszereket, főleg a terülésük és feldolgozhatóságuk miatt.
Ez természetesen szakmai preferencia, nem azt jelenti, hogy korszerű vízbázisú zománcfestékkel ne lehetne megfelelő felületet készíteni.
A régi szakemberek gyakran mondják, hogy korábban sűrűbb, testesebb alapozók és zománcfestékek voltak forgalomban. A mai termékek jelentős részét már közel felhasználásra kész állapotban gyártják, és a gyártók általában csak minimális hígítást engednek vagy javasolnak.
A zománcfesték lehet:
- matt,
- selyemfényű vagy
- magasfényű.
Mindegyiknek megvan a maga karaktere.
Mi személy szerint a selyemfényű felületeket kevésbé kedveljük, mert tapasztalatunk szerint idővel sokat veszíthetnek az eredeti fényükből.
A régi ajtónak nem muszáj fehérnek lennie
Régi nyílászáró és modern belső tér nagyon jól működhet együtt.
Egy régi kazettás ajtót sem kötelező fehérre festeni. Ma már gyakorlatilag bármilyen szín elképzelhető, és kifejezetten látványos lehet, amikor a klasszikus ajtóforma modernebb színnel találkozik.
Ettől függetlenül a színekkel itt is érdemes óvatosan bánni.
Egy nyílászáró nagy és meghatározó felület, ezért ami egy apró színmintán érdekesnek tűnik, az egy teljes ajtón már sokkal erősebb hatást kelthet.
Maradjunk ízlésesek.
Az általunk ismert, hagyományos zománcok közül például a Trinát Mesterzománc és a Cellkolor is szóba jöhet.
Mi a helyzet a lazúrozott fa nyílászárókkal?
A lazúrral kezelt fa nyílászárók egészen más stílust képviselnek, mint a zománccal festett nyílászárók.
Itt nem takarjuk el teljesen a fa karakterét, hanem annak rajzolata, erezete továbbra is része marad a megjelenésnek.
Egy jó állapotú, korábban lazúrozott nyílászáró felfrissítése általában lényegesen kevesebb munka, mint egy többrétegű zománcozott ajtó vagy ablak teljes felújítása.
A munkafolyamat alapelve viszont nagyon hasonló.
A felületet át kell vizsgálni, szükséges mértékben megcsiszolni, a sérüléseket fakittel – más néven folyékony fával – kijavítani, majd a javított részeket száradás után ismét átcsiszolni.
Ezután következhet a lazúr.
Felújításnál gyakori a két rétegben történő átvonás, de a pontos rétegrend természetesen mindig a meglévő felület állapotától és a választott anyagtól függ.
Nagyon elhasználódott, felrepedezett vagy erősen időjárásnak kitett kültéri nyílászárónál természetesen több előkészítésre lehet szükség.
Vékony- és vastaglazúr
Lazúrfestékeknél alapvetően megkülönböztetünk vékonylazúrt és vastaglazúrt.
Nyílászárók festésénél gyakran vastaglazúrral találkozunk, amely filmszerűbb, zártabb felületet képez.
Lazúrok közül nálunk a Sadolin régi favorit.
Ha pedig van rá igény és megfelelő keret, a Milesi termékeit nagyon magas minőségi kategóriának tartjuk.
Felújítás vagy csere?
Egy régi fa nyílászárót nem azért kell megtartani, mert régi, és nem azért kell kidobni, mert régi.
Van olyan nyílászáró,, amelyre már gazdaságtalan lenne rengeteg munkaórát fordítani.
És van olyan régi ajtó vagy ablak, amely megfelelő felújítással még hosszú ideig használható, miközben olyan karaktert ad egy lakásnak, amit egy új, sorozatgyártott nyílászáróval nehéz visszaadni.
A döntés előtt ezért nemcsak a festést kell nézni.
Faanyag, üveg, vasalat, zár, pántok, asztalosmunka és mázolás együtt adja ki a valódi felújítás költségét.
Ha pedig a felújítás mellett döntünk, érdemes rendesen megcsinálni.
Egy szépen előkészített, gondosan mázolt régi faajtón ugyanis még évtizedek múltán is látszik, hogy nem egyszerűen „kapott egy réteg festéket”.